Interjú Natter Anna grafikus tervezővel

 

Mikor határoztad el, hogy animációval szeretnél foglalkozni?

Mikor 20 évvel ezelőtt beiratkoztam az első művészeti iskolámba animáció szakra, meg nem voltam benne teljesen biztos, hogy ez a későbbiekben milyen szerepet betölteni az életemben. Mai fejjel visszanézve nagyon hálás vagyok az akkori tanáraimnak, hogy megismertettek a régi animációs technikákkal, hogy megtanítottak fázisrajzolni és cellt festeni, és a gyakorlati időért is, amit a Kecskeméti Animációs Filmstúdióban tölthettem. Akkoriban épp a Majmok kastélya című egész estés rajzfilmjükön dolgoztak, ami hihetetlenül megfogott. A főiskola után 8 évet az RTL Klub Híradó grafikáján töltöttem: ott sajátíthattam el a digitális animációs technikákat 2D-ben és 3D-ben. Az infografika gyártás az életem szerves része volt. Olyan tréninget kaptam a mozgóképgyártásról, kötelességtudatról és csapatmunkáról, amit talán sehol máshol nem kaphattam volna. Szerintem nekem, és a 2000-es évek előtti korosztálynak más a látásmódja animációgyártás terén mint a digitális korban nevelkedett generációnak. Ma már mindenhonnan ez ömlik, elég bekapcsolni a tévét. Teljesen kézenfekvőek a vizuális trükkök, és az elmosódás a virtuális valóság és az élet között. Valószínűleg pont azért, mert tisztában vagyok a történetével, az erőfeszítésekkel, ami egy-egy ilyen munka mögött van, kialakult egyfajta mély tiszteletem az animációs szakma iránt.

A Kolibri Pictures indulása óta rengeteg érdekesebbnél érdekesebb animációs munkánk volt, és ez a szám egyre nő. Hogyan indult a közreműködés és mi történt azóta?

A Kolibri indulása pont egybeesett azzal az idővel, amikor én is elindítottam az egyéni vállalkozásomat. Nórával az ismeretségünk körülbelül 10 évre nyúlik vissza: az RTL Híradójában és a Házon Kívülben rengetegszer kért ő is tőlem grafikákat. Valahogy kézenfekvő volt, hogy a tv utáni életünkben is együtt dolgozzunk.  Annyi érdekes és népszerű projektünk volt azóta, amire szerintem egyikünk se számított az elején. A paletta nagyon széles. Csináltunk számtalan 2D és 3D animációt, de videografika kategóriába eső projektünk is bőven volt –  amikor az animált részeket videóval kereszteztük. Szedtünk szét digitálisan mesekönyvet, hogy videoklip lehessen belőle és nem riadtunk meg attól sem, hogy komplett rajzfilmet gyártsunk, amihez a karaktereket is mi terveztük. A közös munka bebizonyította, hogy nekünk nincs lehetetlen, és amit a fejünkbe veszünk, azt meg is valósítjuk.

 

Mitől jó egy infografika? Mire lehet azt használni? 

Akkor jó egy infografika, ha az adatot a leghatékonyabb módon jeleníti meg. Persze az is kritérium, hogy illeszkedjen a stílushoz és a “környezethez”, ahová készül. Az ebben a legfontosabb, hogy ne vesztegessük a néző figyelmét lényegtelen dolgokra. A trükk abban rejlik, hogy egy adathalmazhoz meg kell találni a legjobban passzoló megjelenítési formát. Például nem mindegy, hogy kördiagramot vagy oszlopdiagramot gyártunk valamiből – ez mindig a tartalomtól függ. Nem véletlen, hogy mozgó infografikát használnak a híradók is, mert így irányítani tudják a figyelmet, és sokkal érdekesebb egy dinamikusan mozgó oszlophalmazt nézni, mint ugyanezt egy állóképen.

Miért jobb egy mozgó grafika, mint egy fix fotó, stb. ?

A mozgás alapvetően jobban megfogja a figyelmet: ezért működik pl. jobban egy weboldalon egy mozgó gif hirdetés mint egy állókép. Ezért lehet újabban mozgó videót Facebook borítóképnek beállítani. Sokkal érdekesebb, és több információt lehet vele átadni adott idő alatt, mint egy állóképpel.

Milyen összeolvadása lehet, és miért jó a videó+animáció megoldás? 

Ezek a kedvenceim, amikor az animáció szerves részévé válik egy filmnek. Sok ilyet csináltunk az elmúlt 2 évben a Kolibrivel: legyen az egy szöveg odaragasztása egy ház falára drónfelvételen, vagy egy komplett gyógyszertár berajzolása a beszélő szereplő mögé. Rajzoltunk rajzfilmszerű termékeket polcra, és sétáltak át szereplők rajzolt ajtókon. Ültettünk rajzolt alkalmazottat asztalhoz irodában, öntöttünk rajzfilm-kávét egy üres bögrébe. A lehetőségek tárháza végtelen ebből a szempontból, csak egy ötlet kell, és határ a csillagos ég! Szerencsére minden eszközünk megvan hozzá, hogy ezeket a projekteket kivitelezzük. Nagyon szeretem ezeket a feladatokat, mert mindegyik teljesen egyedi és megismételhetetlen.

Mit gondoljon végig az ügyfél, mielőtt animációt csináltat? 

Az animációnak rengeteg fajtája van, technikailag és felhasználási terület szerint is. Szerintem alapvetően senki nem gondol bele (a megrendelő, és sokszor maga az ügynökség sem), hogy egy animáció elkészítése milyen “infrastruktúrat’, látásmódot és szakértelmet igényel. Ezeket nem lehet egy okj-s tanfolyamon elsajátítani, erre születni kell, ahogy minden szakmára, amit igazi lelkesedésből választ az ember. Az nem véletlen, hogy két animáció közül az egyik néha klasszisokkal jobb, mint a másik, amiért az ügyfél ugyanannyit fizetett. A lényeg itt is a nüanszokban rejlik, és ettől lesz valami ízléses vagy ízléstelen.

Amibe érdemes belegondolni az az, hogy mire odajutunk, hogy egy figurás animációban megmozdul az emberfigura, az előtt már készül egy storyboard az egész animációról, kompletten megtervezzük a jelenetekhez, és technikailag előkészítjük, hogy mozgatható legyen. Minden külön rétegre kerül ami megmozdul az animációban. (Olyan részletekbe menően is akár, hogy külön rétegre kerül a szemfehérje, az írisz és a szempilla is, hogy aztán tudjon pislogni a szereplő.) A figurákat “becsontozzuk” hogy mindenféle pózokat fel tudjanak venni, és a testrészeik mozgathatóak legyenek, majd beillesztjük őket a hátterekbe. Mikor ezzel kész vagyunk, akkor jön a különböző mozgások rögzítése, ami nem egyszerű folyamat – például egy járás esetén sok-sok kulcspontot teszünk és sok mindent beállítgatunk, mire abból valódi járás lesz. Az sem mindegy, hogy valami puhán mozog vagy szögletesen. Effektek tárháza áll a rendelkezésünkre, hogy elérjük a kívánt hatást. A feliratokról és kisebb – nagyobb extrákról még nem is beszéltem. A technikai előkészítésen kívül minden az időzítésen múlik: ha narrációra vagy olvasási sebességre kell valamit igazítani. Persze hozzá lehet jutni egy bizonyos szintű animációhoz egy bizonyos kereten belül de én azt látom, hogy sokan tömegtermelésben gyártják ezeket. Aki valamilyen szinten egyediségre vágyik és jó minőségre, annak tudnia kell hogy ezek az animációk elég sok munkaórát igényelnek.

Miért nem lehet 100. 000 Ft-ból Frozen Elsa filmet csinálni?

A fentebb felsoroltakon kívül még van pár dolog, amit érdemes megemlíteni. Alapból azért sem, mert a szoftver is több ezer dollárba kerül, és a hardver is elég tetemes összeg. Arról nem is beszélve, hogy kitanulni a 3D szakmát nagyon időigényes dolog. Nem véletlenül van a 3D műfaj is alszakmákra bontva, külön csapat dolgozik minden részleten. Nekem is csak egy bizonyos szintig sikerült eljutni ebben a “tudományágban” pedig az egyik kedvenc területem a 3D grafika. (Jó, egyszer egy okosórát szétszedtem 3D-ben egy animáció kedvéért a Kolibri csapatának!) Egy 3D animáció elkészítése egy hozzá nem értő számára felfoghatatlan mennyiségű munkát jelent. Hosszú az út, amíg eljutunk ahhoz a pillanathoz, hogy levegye a vásárló a dvd-t a polcról, vagy letöltse valaki a filmet. Kezdve a storyboard írással, figuratervezéssel, azok megmodellezésével, a hátterek elkészítésével, világítással, és még a konkrét mozgatásról nem is beszéltünk, a speciális effekteket meg már fel se hozom. Úgyhogy nem, nem lehet a Frozen-nek meg a nyomába se érő animációt sem készíteni 100.000 forintért, de még néhány milliós tételért sem.

 

Annát nemrég az Adobe felkérte egy cikkben való közreműködésre: https://theblog.adobe.com/contributor-spotlight-francesco-milanese/

További munkáit pedig itt nézhetitek meg, és persze a Kolibri Pictures-filmek között:

https://cinniature.myportfolio.com/